7 millió felhasználó és 300 ezer autó. Ennyi magántulajdonban álló autót osztanak meg csak Európában. Honnan tudják ezek a tulajdonosok, hogy egyben vagy, hogy egyáltalán visszakapják autóikat? Honnan tudják a bérlők, hogy a tulajdonos várni fogja őket az előre megbeszélt helyen és időben?

Mint ahogy arról korábbi bejegyzésünkben is beszámoltunk, az autózás mai formájában “drága és nem hatékony”. Nem csoda hát, hogy az autóipari óriásoktól elkezdve a kis startupokig mindenki a mobilitás megreformálásán dolgozik.

Felmérések szerint 2025-re a mai autótulajdonosok fele nem akar majd saját autót. Ennek alapvetően három oka lehet.

Az autómegosztás számos előnnyel jár, mind a bérlőnek, mind a tulajdonosnak. Az azonban teljesen természetes, hogy ha kedvenc autónkról van szó, szeretnénk azt jó kezekben tudni. Az alábbiakban szeretnénk eloszlatni minden, autómegosztással kapcsolatos félelmedet és megmutatni azt, hogy az esetleges kockázatoknál mennyivel többet nyerhetsz, ha belevágsz.

Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk, hogy honnan is jön ez a szám és vajon mennyire alkalmazható a hazai viszonylatban. Ahhoz, hogy meghatározzuk autóink mennyi időt töltenek kihasználatlanul, először azt kell meghatározni, hogy mennyi időt töltenek mozgásban. A kérdéskört Paul Barter, várostervezési szakértő vizsgálta áthatólag. Elemzése során három módszert használt az autók kihasználtságának meghatározására...

A közösségi megosztás (sharing economy) lényege az eszközök, mint erőforrás hatékonyabb kihasználása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tulajdonunkban lévő eszközök használatát ideiglenesen valaki más részére ingyen vagy anyagi ellenszolgáltatásért cserébe átengedjük. Az eszközök megosztása lehetővé teszi, hogy valamit akkor használjunk, amikor épp szükségünk van rá anélkül, hogy megvásárolnánk azt vagy a tulajdonos hátrányt szenvedne abból.